Laci Bácsi Emlékére

Kistermetű, törékeny ember volt. Jól karban tartott fizikummal és lelki beállítottsággal. Csendes beszéddel, szerény testtartással, mozgásában egy háborús sérülés keserves emlékével. Csallóközi magyar családban született nem sokkal Trianon előtt. Öt nyelven beszélt, de lélekben csak magyarul és a magyar sors nyelvén.

Tovább...

Batta György: Könnycseppek a magyarokért és a világért

Tihany fölött megvillan az ég – feltámad a nappal. A hajnali hegyen csönd szállong: a hárs, a levendula, a rózsa, a jázmin illata. A Balaton vizén  villódzni kezdenek a fénykristályok, ahogyan ősidők óta. Halkabban, mint az átcikázó madár, szívemre hullanak az Alapítólevél ősi szavai, hogy örvendezhessek nekik én is, ki már csak vendég lehetek e tájon. Az égre angyal lebben, kitárja a menny kapuját. A tó felfénylik, óriási képernyővé válik – rajta életem filmje pereg.

Látom, az egyik városra bombák zúdulnak, de a másikra hópelyhek – itt születek meg én. Köszönjük őt Uram, hálálkodik édesanya meg édesapa.

Tovább...

Zonda Attila két új írása

Kedves Barátaim!

Elküldök nektek két székelyföldi történetet.

Isten áldjon!
Zonda Attila

Szépek

Történt, hogy 1944 nyarán a saját utókora által oly nagyra becsült és hozsannázott román hadsereg a magyar és német fegyvertársai ellen fordította gyilkos fegyverét. Erdély kincseire és kamráira áhítoztak, amit egy árulásért cserébe a vörös hadsereg meg is ígért nekik. Szerepük annyi volt, hogy a vörös hadsereget kellett kísérjék a Budapest-Berlin irányú hadjárataikban.

Tovább...

Trombitaréz

Az esetnek az a pikantériája, hogy Székelyország szellemi fővárosában, Sepsiszentgyörgyön, a Kriza János utcában, éppen a Megyei Törvényszék épülete előtt történt.
Annak az őse, aki megpróbált csúnyán becsapni, biztosan tudom, hogy Csaba királyfi csillagösvényét soha nem taposta. Egészen más utakon jött be a szabad székelyek országába, amit most még mindig a ceausista rezsim területrendezési elvei szerint hivatalosan, jobb híján csak Kovászna megyének neveznek.

Tovább...

Tisztelt Szerkesztőség!

A mai hírlevelükben kéréssel fordultak az Olvasóhoz, miszerint: "Kérjük az Önök együttműködését a honlapon található információ kibővítésében pl.: Rendezvények, Visszaemlékezések,". Ez a kérés inspirált engem e levélke megírására.

Ez év májusában sajnálatos módon elhalálozott az én szeretett Nénikém, Janovics Jánosné sz. Sipőcz Mária. Otthona felszámolásakor találtam egy dossziét, amelyben saját írásait, verseit őrizgette. Írásai között találtam egy szívet-lelket melengető visszaemlékezést, amelyet e levelemhez csatolok.

Íme, 80 évvel ezelőtt ilyen volt egy kapuvári parasztcsalád meghitt, boldog karácsonya.

Azt gondolom, hogy ez az írás érdemes arra, hogy  most Karácsony közeledtén közzétegyük.

Abban bizakodom, hogy  ez a visszaemlékezés nemcsak  engem, hanem Önöket is meghatja az Olvasót pedig rádöbbenti arra, hogy e szent ünnep nem az ajándékozásról és étkezésekről, hanem első sorban a lélek felemeléséről , s a legfontosabbról a SZERETETRŐL szól!

Áldásos munkájukhoz minden jót kívánva,

Üdvözlettel:

Hirschné Molnár Anikó
Sopronból

Gyermekkorom Karácsonya

Utczás György: Tiszavirág-életű boldogság

A katonai teherautó megállt nagyanyám háza előtt. Nagyanyám a kapufélfának támaszkodva már várt minket. Arcán szomorúság tükröződött. Anyámmal kiszálltunk a sofőr mellől és odaléptünk mellé búcsúzni. Könnyes lett a szeme, amikor megsimogatta az arcom. Elmosolyodtam, így nagyanyám meglátta a felső fogsoromból hiányzó két metszőfogam helyét.

- Te csorba  -  mondta szomorkásan mosolyogva -, így nem engednek át a határon. Itt kell maradnod nálam, míg kinőnek az új fogaid.
Tovább...

---

Darabos László: Az igari templom és gondnoka

Tiszaigaron régi dolgokról beszélgettünk a templom előtt néhány idős asszonnyal. Szóba került az 1950-es budapesti kiállítás, az Országos Néprajzi Múzeumban, ahol akkor Igarról egy átfogó, az élet minden területét érintő bemutatót tartottak.
Sok holmit elvittek innen akkor! Meséli el Tassi Györgyné Rózsika néni, a padról a sok korsót, még a petrósat is, ami már csorba volt, a másik nénike a lócát mondja, pedig azon nem volt semmi különleges.
Tovább...

Zonda Attila írásai:

A sapkám

Az egész Felsőháromszék, de talán az egész nagy Székelyország leghíresebb szűcsmestere a szomszédfaluban, Bélafalván lakott, a vasútállomás felé vezető úton, a sarkon, abban a zöld-fehérre meszelt szép házban.

Oda kellett lemenjek, hogy levegye a sapkaméretet, amit egyáltalán nem bántam, mert a két falu között lefelé a Borzáson még fütyörészni is szabadott. Bármit fütyörészhettem, csak templomi éneket nem, mert hiába, hogy Pacifik atya nem hallotta, de a Jóisten még ott is, a két falu között is, a Borzásban is hallja. Hogyha nem találtam hangulatomnak megfelelő nótát, én magam komponáltam, mert ott egyedül csak nekem kellett tetszedjen.
Tovább...

Vargáné

Mindig a harmadik harangszó után, később jön, de még egyszer sem késett el a templomból Vargáné. Nem késhet el, hiszen a mise igazi hitbéli részéhez hozzátartozik, és éppen az ő belépése után kezdődik el.

Már beharangoztak, és az atya is berobogott, de Vargáné még nincs. Már a gyónás is befejeződött és megkezdődött a szentmise, de Vargáné ott, a harmadik padban, a polgármesternő mögött még mindig nincs.
Tovább...

A kereszt

„Krisztus Király csak egy a vágyunk,
Te benned élni, s általad.
Hogy minden nyelv csak Téged áldjon
Az égen, földön s föld alatt.”

A havason
Abban az időben a felsőháromszéki székelyek messze fel, egészen az Oláh-patakig mentek lábán száradt bikkfáért, pedig annyi patak van a közeli hegyek közt. Jóval közelebb, egy-két órai járásra itt van a Lassú-ág, a Veres-víz és mindenik fölött hatalmas bikkerdők vannak. Mégis a bélafalviak, kurtapatakiak és esztelnekiek, de néha még a szentlélekiek is fürge lovaikkal vagy nagy lomha ökreikkel elmentek a Lassú-ág és a Veres víz erdei alatt és meg sem álltak az Oláh-patakig.
Tovább...

A hazug

Bizony-bizony Magyarországon, a huszadik század elején is, mégpedig Vitéz Nagybányai Horthy Miklós idejében is éltek hazugok. És még hagyján, hogy a nagy kormányzónk országlása alatt történt, hanem éppen annak is a legelitebb közösségében, a magyar hadseregben.

Történetem nem légből kapott, hanem valós, és a szereplőkre ott a Kárpátokban most is sokan emlékeznek még. A faluban ugyanúgy emlegetik még Rancz Károly bácsit is, mint Zonda Lászlót, ki a sors kegyéből, amíg élt, édesapám volt. Ez az átverés ezerkilencszáznegyvenben történt, és mint egy ballada, apáról fiúra szállt.
Tovább...

Szántó Géza emlékezése

Részemről, tehát a Szántó Géza család nevében annyit tudok mondani, hogy Édesanyám Sido Szabina, aki Zabolán született, egy életen át szenvedett, hogy elvesztette Szülőföldjét vagyis Székelyföldet és lehet mondani depressziós halálával végezte életét 61 éves korában.
Tovább...

Két rövid történet

Nagyapám, Jákóy Géza, Selmecen 1878-ban végzett erdőmérnök, 1905-ben, mint uradalmi jószágigazgató, nyugdíjazását kérte a pépai Eszterházy uradalomtól és politikai pályára lépett. 1908-ban sikeresen megnyerte a pápai kerület parlamenti képviselő valasztását és bekerült a Magyar Parlamentbe. Egyik képviselői beszédében, amely dedunokájának Kokas Gézának a tulajdonában van Balatonalmádiban a következőket olvastam...
Tovább...

Kiutasításunk története!

Mivel már egyre kevesebben élnek azok közül akik személyesen élték át a BENES  DEKRÉTUM magyarokat érintő következményeit, szeretném elmondani saját családom történetét.
Tovább...

Endreffy Lóránt "Egy ludovikás életútja"

Tisztelt Szerkesztők,
Mellékelten küldöm nagybátyám, Endreffy Lóránt "Egy ludovikás életútja" című írásából feldolgozott részletet. (Most 90 éves!)
Dr. Endreffy Ildikó
PDF letöltés

Plósz Sándor: 1950. A KITELEPÍTÉS

A nyár olyan volt, mint máskor, meleg, néha esett, olyankor az eresz kifolyójánál gyűjtötték a vizet a
mosáshoz. Ha a hordó tele lett, mi is alá állhattunk.
Tovább..