Sík Sándor : Az andocsi Máriához

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!

Megcsúfolták, megpöködték,
Ami bennünk szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
- Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keservünket.

Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak
Régi rögön új uraknak
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.

Pünkösd hava.



Szentlélek Isten, add nekünk

az Értelem lelkét! Légy velünk!



Szükségünk van a lélek erejére,

szükségünk van egymás szeretetére,

szükségünk van alázatosságra,

szükségünk van a kitartásra!

Szükségünk van önismeretre,

szükségünk van okos cselekedetre,

szükségünk van a bölcs beszédre,

szükségünk van a megértésre!

Rád van szükségünk, hogy adni tudjunk,

mi nem miénk, azt mindig hagyjuk.

Kell az elszántság a hitünkben,

hogy jobbá legyen általad minden!



Szentlélek Isten, add nekünk

az Értelem lelkét! Légy velünk!



2006. 05. 04. SZLD.